-
1 λαμπρός
λαμπρός ( λάμπω), 11 leuchtend, glänzend, Hom. meist vom Glanz der Himmelskörper, λ. φάος ἠελίοιο, Il. 1, 650, ἀστήρ, 4, 77, u. des Erzes, φάλοι, κόρυϑες, 13, 132. 17, 269; so Pind. φέγγος, ἀκτῖ. νες, P. 8, 101. 4, 198; ἡλίου κύκλος, Aesch. Pers. 496, wie Soph. Ant. 412; λαμπρὸν ἡλίου σέλας El. 17; auch στεροπή, Ai. 250; übertr., τὸ λαμπρὸν φῶς ἀποσβεννὺς γένους frg. 497; auch in Prosa, πρὶν ἡμέραν λαμπρὰν γίνεσϑαι D. Hal. 3, 27; ἦν σελήνη λαμπρά, heller Mondschein, Thuc. 7, 44; – αἰϑήρ, Eur. Or. 1087; vgl. Ar. Nub. 269; – κάλλος, strahlende Schönheit, Plat. Phaedr. 250 b; vom Auge, ὄμμα, Eur. Hec. 1045; Soph. O. R. 1483. – Von allen glänzenden Farben, besonders = weiß, rein, χιτὼν λαμπρὸς ἦν ἠέλιος ὥς Od. 19, 234; bei Pol. 10, 4, 5 von der toga candida; von prächtigen Kleidern, ἐβουλόμην σε ὡς λαμπρότατον φανῆναι Xen. Cyr. 2, 4, 5. – Auch von der Stimme, helltönend, laut, Poll. 2, 116; λαμπρὰ κηρύσσειν, Eur. Heracl. 864; λαμπρᾷ τῇ φωνῇ, Dem. 19, 199; φώνημα λαμπρότατον, Luc. Alex. 3; übertr., hell, einleuchtend, λαμπρὰ μαρτύρια παρῆν Aesch. Eum. 764, wie λαμπρῶς κοὐδὲν αἰνικτηρίως Prom. 835; λαμπρὰ συμβαίνει, glänzend trifft es ein, Tr. 1164; so kann man auch fassen γεγενημένης τῆς νίκης λαμπρᾶς ἤδη, da der Sieg entschieden war, Thuc. 7, 55. – 2) rein u. unvermischt, vom Wasser, klar, βορβόρῳ ϑ' ὕδωρ λαμπρὸν μιαίνων Aesch. Eum. 695; τῶν λαμπρῶν καὶ ψυχρῶν ὑδάτων Xen. Hell. 5, 3, 19; dah. kräftig, frisch, ἄνεμος, Her. 2, 96; vgl. Plut. Them. 14; Pol. 1, 44, 3. 60, 6; ἀνέμου λαμπρὸν καταπνέοντος Plut. conj. praec. 413, was Einige trans, hell machend, die Luft reinigend od. die Wolken verjagend erkl., unrichtig. Dahin kann man auch rechnen μάχη λαμπρά, heftige Schlacht, Pol. 10, 12, 15, vgl. 16, 5, 7, κίνδυνος λαμπρότερος, 1, 45, 9. – 3) oft von Menschen, theils = durch Thatenglanz hervorleuchtend, berühmt, angesehen, ἐν Ἀϑήνῃσι, ἐν πολέμοις, Her. 6, 125. 7, 154; οὐ γὰρ λόγοισι τὸν βίον σπουδάζομεν λαμπρὸν ποιεῖσϑαι Soph. O. C. 1146; Παυσανίαν καὶ Θεμιστοκλέα, λαμπροτάτους γενομένους τῶν καϑ' ἑαυτούς Thuc. 1, 138; ἐν τοῖς κινδύνοις Pol. 24, 1, 6; – theils durch Aufwand od. Lebensweise, prachtliebend, freigebig, splendid, ἐν ταῖς λειτουργίαις Isocr. 3, 56; ὁμολογῶ Μειδίαν ἁπάντων τῶν ἐν τῇ πόλει λαμπρότατον γεγενῆσϑαι Dem. 21, 153; Plat. Hipp. min. 368 d; πρὸς τὰ χρήματα Plut. Philop. 15. Auch τῶν διϑυράμβων τὰ λαμπρά, prunkvoll, Ar. Av. 1388, vgl. Plut. 144; ἔπη Soph. O. C. 725. Aehnl. οὐκ ἐν λόγοις ἦν λαμπρὸς ἀλλ' ἐν ἀσπίδι – δεινὸς σοφιστής Eur. Suppl. 902. – Adv. λαμπρῶς, glänzend, prächtig, ὡς εὐκοσμότατα καὶ λαμπρότατα προςελϑεῖν, Xen. Cyr. 2, 4, 1; – heftig (s. oben 2), ἐπικείμενοι Thuc. 7, 71; λαμπρῶς ἐχρήσαντο τοῖς χρήμασι Pol. 4, 57, 10.
-
2 μιαίνω
μιαίνω, aor. ἐμίηνα, att. auch ἐμίανα, vgl. Lob. Phryn. p. 24, perf. μεμιαγκότι, Plut. Tib. Graech. 21, pass. μεμίασμαι u. μεμίαμμαι, Ios. 2, 8, 9; eig. die Oberfläche eines Körpers mit einer andern Farbe überziehen, bemalen, färben; ἐλέφαντα φοίνικι, Il. 4, 141; – gew. besudeln, beflecken; μιάνϑησαν κονίῃ, αἵματι, Il. 16, 295. 23, 732 u. öfter, μιάνϑην αἵματι μηροί; für μιανϑήτην, 4, 146; so μιαίνων παρϑενοσφάγοισιν ῥεέϑροις πατρῴους χέρας, Aesch. Ag. 202, βορβόρῳ ὕδωρ λαμπρόν, Eum. 665; αἵματι μιανϑείς, Soph. O. C. 1376; βωμὸν φόνῳ, Eur. I. A. 1595; βωμοὺς αἵματι, Plat. Legg. VI, 782 c. – Uebertr., sittlich verunreinigen, beflecken; οὐκ ἐλεγχέεσσιν ἐμίαινε ἀγοράν, Pind. N. 3, 16; μιαίνων εὐσέβειαν Ἄρης, befleckend, Aesch. Spt. 326; εὔφημον ἦμαρ κακαγγέλῳ γλώσσῃ, Ag. 623; μιαίνων τὴν δίκην, 1654; ϑεοὺς μιαίνειν οὔτις ἀνϑρώπων σϑένει, Soph. Ant. 1031; πόλιν, Eur. Phoen. 1057; κλέος πατρός, Mel. 1006; γῆς μεμιασμένης, Thuc. 2, 102; ὅςτις ἂν ἀγοράν τε καὶ τὰ ἄλλα ἱερὰ μιαίνῃ, Plat. Legg. IX, 868 a; τὸ ϑεῖον, Tim. 69 d; μεμιασμένη ψυχὴ καὶ ἀκάϑαρτος, Phaed. 81 b; Plut. u. a. Sp.
-
3 μιαίνω
A ; [ per.] 3sg.μιᾰνεῖ Berl.Sitzb.1927.158
([place name] Cyrene), LXX Is.30.22, al.: [tense] aor.ἐμίηνα Il.4.141
, Hp.Flat.14, App. BC2.104,ἐμίᾱνα Pi.N.3.16
, S.Fr. 104, E.Hel. 1000, IA[1595], LXX Ge. 34.5, al.; part.μιάνας Sol.32.3
: [tense] pf.μεμίαγκα Plu.TG21
:—[voice] Med., [tense] aor.ἐμιήνατο Nonn.D.45.288
:—[voice] Pass., [tense] fut.μιανθήσομαι Pl.R. 621c
: [tense] aor. ἐμιάνθην, [dialect] Ep. μιάνθην (v. infr.): [tense] pf. μεμίασμαι (v. infr.), , al., D.C.51.22; [ per.] 3sg.μεμίανται Porph.Abst.4.16
(but [ per.] 3pl., Phalar.Ep.121.2); inf.μεμιάνθαι D.S.36.13
, butμεμιάσθαι Horap.1.44
: Cyrenaic [tense] aor. 2 [voice] Pass. ἐμίᾱν in [ per.] 3sg. subj.μιᾷ Berl.Sitzb. 1927.160
, al.: [tense] fut. [voice] Pass. μιᾱσέω in [ per.] 3sg. ind. μιᾱσεῖ ib. 164:—stain, dye, ;ὥσπερ ἔβενος περίδρομος ἐλέφαντα τὸν βραχίονα μιαίνων Hld.10.15
.2 stain, sully,μιάνθησαν ἔθειραι αἵματι καὶ κονίῃσι Il.16.795
, cf. 23.732;μιάνθην αἵματι μηροί 4.146
; , cf. A.Ag. 209 (lyr.);τοὺς θεῶν βωμοὺς αἵματι μ. Pl.Lg. 782c
;μ. βωμὸν εὐγενεῖ φόνῳ E.IA
l. c.;βορβόρῳ.. ὕδωρ μιαίνων λαμπρόν A.Eu. 695
.3 freq. of moral pollution, taint, defile, Pi. l. c., etc.; κλέος Sol.l. c., E.Hel. l. c.; ;ἑνὶ πόνῳ πολλὰ καὶ λαμπρὰ ἔργα μιῆναι App.BC2.104
;εὔφημον ἦμαρ κακαγγέλῳ γλώσσῃ μ. A.Ag. 637
;μιαίνων εὐσέβειαν Ἄρης Id.Th. 344
(lyr.); ; τὰ ἱερά, τὸ θεῖον, Pl.Lg. 868b, Ti. 69d;οἶκον θόρυβος μιαίνει Porph.Abst.4.12
; ;τὴν ἁγνείαν τῶν θεῶν Antipho 2.2.12
, cf. 2.1.10; dishonour a woman, LXX Ge.34.5, al.:— [voice] Pass., incur defilement, A.Supp. 366, E.Or.75, Berl.Sitzb. ll. cc., etc.; ;τῆς ἄλλης [γῆς] αὐτῷ μεμιασμένης Th.2.102
;ἡ ψυχὴ μεμιασμένη καὶ ἀκάθαρτος Pl.Phd. 81b
; μιανθέντες τῷ τῆς ἀσεβείας μολυσμῷ Aristeas 66; of ritual defilement in funeral rites, IG 12(5).593.25 ([place name] Iulis).
См. также в других словарях:
επιρροή — η (Α ἐπιρροή) νεοελλ. 1. μτφ. επίδραση, επενέργεια, επηρεασμός, επιβολή («ασκεί μεγάλη επιρροή επάνω σου» σέ επηρεάζει πολύ) 2. απόλ. μτφ. προσωπικό ή κοινωνικό ή πολιτικό κύρος, δύναμη («ἐχει μεγάλη επιρροή στην κυβέρνηση») 3. δημοφιλία 4. (για… … Dictionary of Greek